Premier előtti vetítésen jártunk ma és nem csak kellemesen csalódtunk, de egyszerűen lenyűgözve éreztük magunkat. Alexander Payneben ismét még nagyobbat és kellemesebbet csalódtam. Igaz már nem is emlékszem a „csalódásra” (Jurassic Park 3. – aminek a forgatókönyvírója volt). Alexander Payne ismét rendezett -„félkézzel” a forgatókönyvben is benne volt-, egy kult filmet. Azt hiszem bátran írhatom, hogy a film méltó utódja a fantasztikusan rendezett és oscar-díjas Utódoknak, vagy éppen az egyik kedvenc boros, drámámnak a Kerülőutaknak és végül, de nem utolsó sorban a 2002-es Schmidt történetének.
Tán az egész filmben Matt Damon az aki nem 100%-ban tetszett nekem, de még Ő is jól adta a végére. Christoph Waltznak meg az elmúlt időkben akár már egy másodperces szerepéért is oscart adnék, annyira zseniális a pali. Akármit játszik, egyszerűen lenyűgöz a természetességével, így tette ezt a Kicsinyítésben is szerb, amerikaiként is.
A film történne; norvég tudósok egy új megoldással állnak elő az emberiség egyik legnagyobb problémájára, a túlnépesedésre: zsugorítás. Az embereket úgy egy arasznyira kicsinyíteni és kisebb lakó kolóniákba helyezve, 200 év alatt teljesen le lehet a föld lakosságát és élőlényeit – állatokat, növényeket-, aprósítani. Az emberek lassan rájönnek, mennyivel tovább tart a pénzük egy miniatürizált világban. Egy jobb élet ígérete Paul Safranek (Matt Damon) átlagembert és feleségét, Audreyt is arra készteti, hogy hátrahagyva stresszes omahai életüket, lekicsinyíttessék magukat, és beköltözzenek a kisméretűek közösségébe. Ez a döntésük életre szóló kalandokat indít be!
Mindenképpen nézzétek meg!
[poller_master poll_id=”1″ extra_class=””]
