Az az igazság, hogy annyira természetes a film és annyira egyszerű (s itt a mindennapjainkra utalnék), hogy az már félelmetes.

A film elejétől, a végéig olyan érdekfeszítő volt, pedig nem voltak óriás frázisok, monológok és hatalmas megmondások, amerikai jelképaforizmák. Ilyet még sosem éreztem egy film alatt: jól esett nézni, az életemet…, pedig egy kislányról szólt. Egy életszerű kérdés, egy fiatal és egy idősebb korosztályos szemlélet, nem egy amerikai álom, hanem egy hétköznapi sztori a tengerentúlról, valós és élhető. Sokan megéltük ezt, köztük én is, igaz nem a nagy “olvasztótégelyben”, hanem kis hazánkban, Magyarországon, de így történt. A problémák, vagy éppen tragédiák okozták néha azt a komédiát amin a filmben is nevetünk sokat.

A rendezőnő nagyon jól aposztrofált mindent amit egy nőnél fiatalkortól, egészen az egyetem kezdéséig be lehet határolni.

KÖTELEZŐ FILM, minden korosztály részére!

A film rövid története: Greta Gerwig első önálló rendezése merész, új hangot üt meg, bravúrosan tárja fel a humort és a pátoszt, amit egy anya és tinédzser lánya közti viharos viszony rejt.
Christine “Lady Bird” McPherson (Saoirse Ronan) teljesen olyan, mint a szeretettől túláradó, megrögzötten makacs és határozott anyja, Marion (Laurie Metcalf), akivel örökös harcban áll. Marion nővér, és fáradhatatlanul dolgozik, hogy ellássa családját, miután Lady Bird apja elveszíti az állását. A kaliforniai Sacramentóban vagyunk 2002-ben, az amerikai gazdaság szeszélyesen változásai közepette játszódó történet érzékeny tükröt tart a kapcsolatoknak, melyek formálnak minket, a hiteknek, melyek meghatároznak minket, és a páratlan szépségű helynek, amelyet otthonnak nevezünk.

[poller_master poll_id=”6″ extra_class=””]

Szólj hozzá....

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.